A kemencés pizza története
Napjainkban a pizza egy meglehetősen átlagos ételnek minősül, amit a világon szinte mindenki ismer. Van, aki azt mondja, hogy akár minden nap meg tudná enni, míg mások azért nem rajonganak ennyire érte, de alkalomadtán ők is szívesen elfogyasztják. Az már egy más kérdés, hogy ki hogyan készíti ezt a népszerű ételt. Szinte azt lehet mondani, hogy ahány háziasszony, annyiféle recept van, de az éttermekben, pizzériákban dolgozó szakácsok is szeretnek változtatni a készítés módján vagy a feltét összetételén, hogy igazán egyedivé, megkülönböztethetővé tegyék a saját pizzájukat.
A kezdetek
A pizzát mindenki Olaszországhoz köti, az igazság azonban az, hogy már az ókorban is előszeretettel fogyasztották a kemencés pizza elődjét, ami lényegében lapos kelt tészta volt. Feltehetőleg már a dél-itáliai görögök számára sem volt ismeretlen az étel, bár ők még nem pizzának nevezték. Nem sokkal később Rómában is említést tesznek egy finom tésztáról, amit olívaolajjal, fűszerekkel és mézzel ízesítettek, majd pedig kövön sütöttek meg.
Fehér pizzák
Egészen a 18. századig az úgynevezett fehér pizzákat készítették a szakácsok, amik több szempontból is eltértek a ma is ismert pizzáktól. Nemcsak a tészta receptje volt más, hanem a feltét is, elődeink ugyanis tejföllel vagy pedig zsírral kenték meg a pizzatészta tetejét, majd arra helyezték rá a feltétet. A paradicsom használata abban az időszakban még nem volt annyira elterjedt, így a pizzakészítésből is kihagyták.
A mai pizza „feltalálása”
A modern kemencés pizza megszületése az 1780-as évekhez köthető, amikor a nápolyi Raffaele Espositó egy különleges recept alapján készítette el az ételt. A feltét az olasz nemzeti színek szerint bazsalikomból (zöld), mozzarellából (fehér) és paradicsomból (piros) készült.