Érdekességek a 3D mozifilmekről

Ma már teljesen természetes, hogy a mozijegyek megvásárlásakor 2D-s és 3D-s filmek közül is lehet választani. A felmérések szerint a mozirajongók döntő többsége a háromdimenziós filmek mellett teszi le a voksát, elmondásuk szerint ugyanis sokkal élethűbbek a jelenetek, és a szereplők is valódibbnak tűnnek. Ennek köszönhetően jóval élvezetesebb szórakozást nyújtanak, mint a kétdimenziós társaik. Ez főleg abban az esetben igaz, ha animációs mesefilmek vagy fantasy filmek kerülnek vetítésre a moziteremben.

Háromdimenziós illúzió

Tény, hogy a 3D-s filmek nagy népszerűségre tettek szert az elmúlt években, azonban azt nem árt tisztázni, hogy valódi háromdimenziós mozifilmek nem léteziknek (egyelőre). Az, amit a képernyőn látunk, csupán egy kellemes illúzió, amiről jó érzés elhinni, hogy valóban létezik. Ha alaposan megfigyeljük a látottakat, akkor észre lehet venni, hogy valójában kétdimenziós alakok, tárgyak mozognak a szemünk előtt. A trükk a filmkamerában rejlik, ugyanis nem egy, hanem két objektív van benne, amik eltolt képeket eredményeznek, ezeket pedig az emberi agy térhatásként észlel. A képkockák érzékeléséhez speciális kialakítású szemüveg használata szükséges, ami az évek során a 3D-s filmek elengedhetetlen kellékévé vált.

Az első 3D-s mozifilmek

Érdekes módon a háromdimenziós képek létrehozása nem közvetlenül a filmiparhoz kapcsolódik, hanem azokhoz a fotográfusokhoz, akik igyekeztek minél tökéletesebben, élethűbben megörökíteni a jelentőségteljes pillanatokat. Egy idő után rájöttek, hogy 3D-ben is tudnak fényképezni, aminek az volt a titka, hogy két gépet használtak egyszerre. Később, az 1890-es években a filmgyártók is kikísérletezték a saját technikájukat, ami a háromdimenziós filmek megszületését, majd pedig elterjedését eredményezte.